A kender egy általánosan használt kifejezés a Cannabis sativa növény magas növésű variánsára, és az ebből készülő termékekre, mint a rost, az olaj és a magok. A kenderből több olyan terméket is előállítanak, mint a kendermag, a kenderolaj, viasz, kötél, ruha, papír és üzemanyag. A növény más variánsait széles körben használják tudatmódosításra, melyet főként marihuánaként ismerünk. Ezek a variánsok tipikusan alacsony növésűek, és magasabb a tetrahydrocannabiniol (THC) tartalmuk.
A Cannabis variánsok legalitása nagyban eltérő az egyes országok között, de még az USA tagállamai között is. Sok országban a szabályozás alapja a növény pszichoaktív anyagtartalma, különösen a THC tartalom. Főként azon fajtáit termesztik, melyekben a THC tartalom elenyésző.
A kendert az északi féltekén március és május közt, míg a déli féltekén szeptember és november között vetik. A növénynek körülbelül három-négy hónapra van szüksége az érésig. Az évezredes szelektáló nemesítésnek köszönhetően a kender egyes variánsai eltérően néznek ki. 1930 óta a nemesítés célja olyan fajták létrehozása, melyek nem alkalmasak drogok előállítására. A kendertöveket egymáshoz közel ültetik, hogy egy magas, és karcsú növény jöjjön létre, hosszú rostszálakkal.
Manapság az ipari kender általános megítélése pozitív. A kendert egy, az Enviromental Economics-ban megjelent 1998-as tanulmány alapján, környezetbarát növényként értékelik, mely csökkenti a termőföld használatot, és a környezeti behatásokat, ezáltal csökkentve az Egyesült Államok ökológiai lábnyomát.
Miért érdemes kendert termeszteni? Mert a kender:
- környezetbarát
- teljes egészében felhasználható (gyökér, levél, szár, virág)
- 100%-ban lebomló
- termesztése nem igényli gyom- és rovarirtók használatát
- elpusztítja a gyomnövényeket és lazítja a talajt
- használja az élelmiszer-, a textil-, az építő- és a szépségipar ugyanúgy, mint az energiaszektor és a gyógyszergyártás
Kell ennél több ok a termesztésére? Sok cikk foglalkozik azzal, hogy a kenderből 25.000 féle terméket lehet előállítani. Azonban, ha ennek a számnak csak a tizede lenne igaz, akkor még az is egy nagyon magas szám!
A kender fajtái
Összesen 46 fajta olyan kendert ismer el az Európai Unió, amelynek alacsony a tetrahydrocannabinol (THC) tartalma. Ezeknek a fajtáknak (a többivel ellentétben) nagyon magas, 30- 40%-os a rosttartalma. A kannabisszal ellentétben ezeket a fajtákat a rosttartalmuk és a magjuk miatt termesztik, mely részek kevesebb, mint 0,2%-os THC tartalommal rendelkeznek, alkalmatlanok hasis vagy marihuána előállítására.
Az ipari kender legfontosabb kannabinoidja a kannabidiol (CBD), mely 1- 5% közötti mennyiségben fordul elő a növényben. Csak a Cannabis Sativa alkalmas ipari kenderként történő felhasználásra, vannak gyógyhatású variánsai is. A Cannabis sativa L. subsp. sativa var. az ipari felhasználásra termesztett variáns, míg a C. sativa subsp. indica kevesebb rostanyagot tartalmaz, és elsősorban a rekreációban és a gyógyászatban hasznosítják.
A legnagyobb különbség a két növény között a megjelenésükben és a tetrahydrocannabinol (THC) tartalmukban jelentkezik, bár genetikailag is megkülönböztethetőek. A THC a növényen található epidermális szőrök (glandular trichomes) gyantás keverékében található.
Az ipari célra szánt kannabisz olajos magvú és magas rosttartalmú variánsai csak elenyésző mértékben tartalmaznak THC-t, nem eleget ahhoz, hogy bármilyen fizikai vagy pszichikai hatást kiváltsanak. A kender tipikusan 0.3% – ban tartalmaz THC-t, miközben a rekreációs célra használt variánsok THC tartalma 2 és 20% között mozog.
A kender története
A kender az első háziasított növények egyike, melyet több mint 10.000 éven át használtak különböző civilizációk.
A kender archeológiai története egészen a neolit kori Kínáig nyúlik vissza, a kutatók kender szálak lenyomatait találták meg kr.e. 5000-ből származó, Yangshao kori agyagedényeken. A kínaiak a kendert később ruhák, cipők, kötelek, és a papír egy korai formájának előállítására használták.
A klasszikus görög történetíró Hérodotosz (kr.e. 480) feljegyezte, hogy a szkíta őslakosok gyakran lélegezték be a kendermag füstjét, mind rituális, mind kellemes relaxációs célból. A textília szakértő Elizabeth Wayland Barber összefoglalt bizonyítékai szerint a Cannabis Sativa-t már a neolit korban termesztették Európa északi részeitől (Németország, Svájc, Ausztria, Románia, Ukrajna) Kelet-Ázsiáig (Tibet és Kína), de a textilként történő felhasználása viszonylag későn, csupán a vaskorban kezdődött meg a nyugati területeken. A második században a palesztin zsidó közösségek már ismerték a kender termesztésének módját. A Mishna (Kil’ayim 2:5) is említést tesz a kenderről – a konty virággal egyetemben -, mint olyan növény, melynek a vetéstől számítva akár három évre is szüksége van a kifejlődéshez. A késő középkori Németországban és Olaszországban a kendert főtt ételek alapanyagaként is használták, mint piték és lepények tölteléke, esetleg belefőzték a levesbe.
A kendert Európában később főleg a kötélgyártás alapanyagaként szolgáló rostjaiért hasznosították, mely köteleket a hajókon használtak. Olyan hajókon, mint amilyen Kolumbusz Kristófé volt.
A kender ruhaneműként történő felhasználása főleg a vidéki területekre koncentrálódott, ahol nem voltak elérhetőek a nagyvárosi, minőségi textíliák. A spanyolok terjesztették el a kendert a nyugati féltekén, 1545-ben Chile-ben kezdődött meg a termesztése. 1607 májusában Gabriel Archer (a sereg egyik katonája) megfigyelte, hogy a powhatani őslakosok a mai Richmond és Virginia területén kendert termesztenek. 1613-ban Samuel Argall arról számolt be, hogy a Potomac felső részénél a partmentén vadon növő kender jobb, mint az angol. Már 1619-ben az első Virginiai Polgárház határozatot hozott arról, hogy Virginia állam minden növénytermesztőjének angol és indiai kendert is vetnie kell.
1654-ben Angliában a puritánok voltak a kender első ismert termesztői. Az Egyesült Államokban a II. Világháború alatt a farmereket arra biztatták, hogy termesszenek kendert, mert ezzel kívánták kiváltani a Manila kender használatát a kötélzetek gyártásáshoz. Ezt a fajta kendert korábban Japán által felügyelt területekről szerezték be. George Washington is támogatta a kender terjesztését, sőt, ő maga is termesztő volt.
A kender kereskedelmi termesztése a 18. században lendült fel igazán, de Kelet-Angliában már a 16. században termesztették. Anglia gyarmati területeinek növekedésével egyre nagyobb mennyiségben volt szükség kenderre a kötél- és kócgyártáshoz.
További fontos termesztő országok voltak Kína, Észak-Korea, Magyarország, a volt Jugoszlávia, Románia, Lengyelország, Franciaország és Olaszország. A 20. század végére újra engedélyezett lett az ipari kender termesztése Kanadában, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Ausztriában, Németországban stb. Manapság szigorúan ellenőrzött keretek között már az Európai Unió is nyitott az orvosi kender termesztésére. Az EU-s előírások szerint olyan ipari kender termeszthető és dolgozható fel, melynek THC tartalma maximum 0.2%.
2012 februárja óta Horvátországban engedélyezett az emberi fogyasztásra szánt kendermag előállítása. Ezt megelőzően csak takarmányozási és a rostok kötélgyártáshoz történő felhasználását engedélyezték.
A szabályozás előírja, hogy a kender szárított állapotában annak THC tartalma nem haladhatja meg a 0.2%-ot. A kender az Agrárminisztérium által kiadott engedély alapján termeszthető.